Első hónap utolsó hetét taposom.
Súly, sajna a heti 1 kg-os fogyás nem lett tartva. Mértem egyszer X súlyt, egész jót, nem is mérős napon, de ideális volt minden, belül ki voltam ürülve, még nem ittam és max egy bugyiban méreckedek. No ezt utána csak rontani tudtam. Ez volt múlt hét, ezen a héten se ment masszívan 1-el lentebb. Picit el is voltam keseredve, gondoltam az étkezésem eredménye. De tegnap ráálltam újra, akkor már nem volt durván 1 kg-al több, majd megint egy üres állapotban annyi, sőt picikét kevesebb lett, az eddigi súly alá mentem. Hát, nem sokkal persze. Most hagyom is a mérleget békén, tornán teljes erőbedobás, kaja meg alakul ahogy bírom, szokásos eltérés a céltól. (Ja igen, pipi után és mínusz lenge ruha az mááár fél kg-ot jelent. Ezért mérlegelek így, ezt tekintem reálisnak, nem azért, hogy kevesebbet mutasson, hanem h ne az épp változó dolgokat mutassa és borzasszon el.)
Huhh, sikerélmény. Miért is kezdtem el? Nem csak a teljes átalakulás, életmód váltás miatt. Alap cél egyik a pályán való gyorsulás volt, fordulékonyabb legyek. Vasárnap versenyszituációs edzést tartottam és én is futottam. Kevesebbszer mentem ugyanazon, én a második pályát direkt nem akartam lefutni, csakis az 1. pálya idejéből akartam egyre többet kihozni. Első időnk az 41,41 lett. Második (nincs egyik sem felírva csak emlékszem) 4 mp-el jobb lett. Utána még futottam egyet, már előzőben is brutálisan hajtottam magam, de így a harmadikban talán futam közepében nagyon lement az energiám. Bekattant az agyam,h ezt nem akarom végig töttyögni csak mert energiavesztés!! Nincs ezen felül esély, kutyát sem akarom a melegben szadizni mert nem rakom bele magam eléggé és mééég futtatni. Ha jól emlékszem ebbe sikeredett be 1-2 nagyobb ív, de alapvetően az egész futam így lendületes, folyamatos lett. És láss csodát, még ez is 1 mp-et javult! Jó, realitáshoz hozzátartozik, hogy legelső körben mondjuk 1-2 mp volt abban, hogy kicsit tovább volt beleállítva zónásokba, ennyit tett ki kb, akkor sem brutál sokáig állítgattam. Lényeg futamonként, még az elfáradósban is tudtam 1-2 mp-eket javítani.
Tehát érzem, tudom, tudok új energiákat felszabadítani mikor épp meg is ül a dolog és nincs vége annak a futamnak sem ahol azt érzem null energia. Mert persze ideális törekszik arra az ember,h verseny futamra toppon legyen, kajával, itókával, mindennel. De becsúszhat bármi a gépezetbe ami ront a közérzeten. Ekkor kell arra gondolni, hogy ez nem egy hosszútáv futás. Ott mondjuk erős cumi van ha f..ás rajta van az emberen akár csak sürgőssége miatt, de olyankor gyengülünk is. Na itt legalább 1 percen belül a pályán vége, jó-jó előtte is frissnek kell lenni míg készülünk. Egy sprinthez viszont mélypontról is könnyebben szedhetem össze magam. Ha nincs mélypont (azok leküzdése az egyenletes teljesítményért), akkor az általános futam munkába is egyszerűen többet rakok. Részben ez fizikai gyakorlat, egyben viszont mentális rutin is. Jön tornában az utált gyakorlat, akkor érzem, hogy “vááá már megint?!”, ezzel energiavesztés. DE! Előjön a fő kérdésem: Kiért csinálom? Magamért. Ennyi. Energiát bele, csá, gyorsulni akarok. Van, hogy alapból gyorsan tudom kezdeni ezt a gyakorlatot, van hogy 1-2 után tudok belendülni és tolom végig. Leállni nem szabad, van hogy felnézek, azt hiszem lassan vége, na akkor elmegy az energia. Egyszerűen végig kell tolni, majd csak feltűnik, hogy mást karattyol már. Amúgy nem olyan durva ám ez a feladat! Igaz tesóm se szereti. Annyi nehézsége van, hogy nem lehet félgőzzel csinálni, kicsit másképp. Csakis erőből és gyorsan. Oké, az egész kardió, de vannak ugye könnyítéseim, hogy tudjam csinálni, ebben nincs.
Könnyítésekről: hát egyrészt full fekvőtámaszt sem bírnék, csak nagy súlyt kell kitolnom és amúgy sem volt eddig erősségem a karizom. Nem vagyok full gyenge, de magamat húzni, tolni azt nehezen… Hát még az ő szadi fekvőtámasz verziói!!! Szóval ugye ágyra támaszkodva csinálom, így megy. És szerintem pont a lényeg megy, hogy folyamatosan csinálom, fenn a pulzus, egyre intenzívebben stb. Szerintem csak gagyi erőlködés lenne ha 20-30-40 helyett megcsinálnék 5-öt szenvedősen, pulzust se nyomná fel. Lehet felmerült ez már bennem így leírva, bocsi akkor! De torna közben is mindig agyalok mit nehezíthetnék, mi megy már jobban. Példának okáért ez szerintem csak ha 2x is belefogok ebbe és laposabb mindenem: fekvőtámaszos póz földön alap esetben, térdet oldalra könyökhöz húzni, egyik majd másik. Hát ez az oldal-védőpáncálom miatt nem igen megy. Ágyon támaszkodva részben, kevesebb küzdelem megoldani félig a folyamatot. Na mindegy, jobb is, hogy nem nagyon látja más ezt a küzdelmet. 😀 Vagy max tesóm. Így azért tényleg kreatívan oldhatom meg, egyben hatékonyan a feladatokat.
Apropó tesóm! Nem tudom meddig marad ez így, egyáltalán hosszabb távú eredmény? Többször beszállt a tornába, akár heti 2-3 x is. Héten újraindult neki a női fitness terem ahova járt, csak új helyre költözve. És mi ebben a nagy szó? Hogy min fél órás küzdelem volt mire elindítottuk. Ugye mentális egészségükre végképp igaz, hogy fontos számukra a mozgás, a kisebb örömök, célok megtalálása. Rendben, h ezt így tudjuk egészségesek (aztán még se csinálja a többség… nem veszem magamra, én mozogtam eddig is rengeteget, csak többet vittem be), betegeknél meg kimuatják mekkora hatással van ha táncterápiára jár vagy bármi egyébre. Tehát elment magától. Öhm és alapból mondta mindig,h ez sokkal nehezebb mint az ottani torna. 😀 Hát persze, intenzív, izzasztó kardió. Talán nem tűnik az már neki olyan durvának és elmondhatja,h tornázott, miközben 100x könnyebben bírja mint az itthonit velem. Muhaha! 😀
Kajááák. Te jóóó ég! Brutálisan telítődni tudok, elmondhatom még jobban ízlenek mint eddig. Pár ami eszembe jut. Töltött cukkini, persze nem hússal, hanem szójagranulátum, magvak (len, szezám, napraforgó, kicsit darálva), fűszerezve. Külön sütöm a cukkinit előre, külön megcsinálom a tölteléket, igazándiból már csak sajtolvasztásra dobom együtt be, az is azért van 10-15 perc, összeérnek az ízek. Főző tök (nem szeretem a tökfőzeléket, ez van), egy felet be a sütőbe, ezt is töltve, előzőekhez hasonlóan annyi,h ebben volt sárgaborsó és arabos fűszerezésű lett. Lelestem valahonnan, szinte az összes fűszer itthon volt, mozsárba velük, picit kisebb adag, hogy tuti anyu is megegye (volt benne fahéj, koriander, szerecsendió, szegfű amik kapásból erőteljesebbek). Aztán ahh, sacc 2 napja? Köze nincs a hortobágyi palacsintához, de kiinduló ötlet az volt. Szóval tk.lisztből palacsinta. Cukkínis, kicsit paradicsomos töltelék, ez is magvas, bazsalikomos-oregánós fűszerezés. Ez volt a tölteléke. A töltött palacsinták serpenyőbe dugva így be a sütőbe. Sajna a szósz kevés lett: tej – keményítővel sűrítve, kardamom, só-bors. Extra pici sajt a tetejére. Nyammm! Ma pedig a már min. 2 hete vágyott saláta, madársaláta+kukorica(!!!)+paradicsom+zsenge lila hagyma+zöldhagyma. Egy natúr uzsi, bár nem mintha általános lenne, de lehet: őszi, sárga barack, cseresznye, ez mind bele egy tejes-chia magos pudingba.
Tej: hm. Passz, valamelyik nap talán az aludt tej intézett el mocsok mód. Nem tudom más kajára fogni.
…..Ezt itt most lezárva. Már 1 hetes bejegyzés amit nem toltam fel. Írom inkább a következőt aktuálist, gyorsabban.
Kommentek